---

BEVEZETÉS

David Cole mail-art kiállítások szervezésében is kivette a részét. "A tekercs kibomlik" az elsõ jelentõsebb izraeli mail art bemutató volt. Az 1985 októberében, Ein-Hodon megrendezett eseményre a világ minden tájáról érkeztek küldemények, amelyek egy tarka és tûnékeny kollázzsá álltak össze. A katalógus jellegzetes mail-art termék: egyszerû nyomdai eszközökkel készült, a színes kartonlapokat a lapokon átfûzött zsineg tartja össze. A reprodukciók után az elmaradhatatlan és fontos lista következik a közremûködõk nevével és címével. Az elõttem fekvõ példányban néhány lap többször is szerepel, más lapok viszont kimaradtak belõle - a dolog természetébõl következik, hogy valószínûleg nem az enyém az egyetlen ilyen megismételhetetlen példány. Cole a reprodukciók közé szúrt naplójegyzetekben számol be a kiállítás elõkészületeirõl, illetve a mail arttal kapcsolatos gondolatairól. A napló nemcsak Cole szervezõkészségének maradandó dokumentuma, hanem a mail art szellemiségét és alapvetõ jellegzetességeit is tökéletesen visszaadja.

- Karl Young

EIN-HOD, IZRAEL (I)
A TEKERCS KIBOMLIK

Caro Mio,

végre megérkeztem. A mail art megérkezett. A tekercs kibomlik. Ein-Hod egy kõbõl épült, gyönyörû régi arab település, ahol most izraeli mûvészek - festõk, ékszermûvesek, kerámikusok, selyemfestõk, építészek, szobrászok - élnek és dolgoznak - munkáik ott láthatók a házak kertjeiben. Egy evilági hely. A fõtéren étterem remek verandával, mellette egy kis élelmiszerbolt, amely csak akkor tart nyitva, ha a tulajdonosa éppen nem ment el úszni, valamint egy apró galéria, ahol a település lakóinak alkotásai kaphatók. Végül, de nem utolsó sorban, itt található a Janco-Dada Múzeum. A balkon-beugrókkal díszített háromemeletés üvegépítmény egyik falának tövében a környék jellegzetes, barna színû kövével kövezett pihenõhely, ahonnan nagyszerû kilátás nyílik a néhány kilométerre lévõ Földközi-tengerre. Grátátalma, füge, fenyõfák. Banán (ó, Anna!) kéznyújtásnyira. Hat hétig ez lesz az otthonom, ahol átnézem a leveleket, összeállítom a katalógust, interjúkat adok és segítek megrendezni a kiállítást. Turizmus. Én dolgozni jöttem. A bájos Simpatico villában lakom, s hamar feloldódom a barátságos közegben.

EIN-HOD, IZRAEL (II)
A TEKERCS KIBOMLIK

Öt napon és éjen át nyitogatom a postát. A kíváncsiskodóknak azt tudom mondani, hogy különösebb várakozások nélkül jöttem ide, de bármire számítottam is volna, a valóság minden képzeletet felülmúl. Rengeteg a küldemény, s minden csomag újabb meglepetés. A feladók között sok régi barát és új ismerõs. Tobzódom a szépségben. Kimerült vagyok, de hajt a lelkesedés. Az egyik tekercset tizenkét új mail artos küldte egy kaliforniai szanatóriumból, Ursula Peters bíztatására. Mimi Holmes közvetítésével hetvenöt tekercs érkezett egy alabamai középiskolából. Noah Baenen keresztül százkilenc éves brooklyniak küldik az eget, a hegyet, a sivatagot és a tengert ábrázoló festményeiket. Vagyis minden egyetlen pontba fut össze, ahol MÛVÉSZETTÉ válik - alkotóerõvé és örömteli együttmûködéssé. Ha van hozzá szemünk!

EIN-HOD, IZRAEL (III)
A TEKERCS KIBOMLIK

Hálás vagyok ezért az önzetlen és nagyvonalú ajándékért - a sok-sok tekercsért, a lenyûgözõ változatosságú, finoman megmunkált mûvészkönyvekért (nem egy közülük saját készítésû papírra íródott; a könyvlapok gyakran nincsenek összefûzve, s ki lehet õket teregetni a múzeum falaira), a minden rendû és rangú képeslapért, amelyek reményeim szerint egyetlen nagy kollázzsá fognak összeállni (távolról olyanok lesznek, mintha egy kéz alkotta volna õket, de közelebbrõl szemlélve érzékelhetõvé válik a hangok és látomások sokfélesége), a videón és hangszalagon rögzített dada zenékért és szövegekért, a szellemes és szép mûvészbélyegekért, az elbûvölõen hóbortos borítékokért és a csomagolás nélkül idevarázsolt tárgyakért. A postámnak köszönhetõen a hírem megelõzi az érkezésemet. Minden falubeli gyerek énrám irigykedik a borítékokon díszelgõ bélyegek miatt. Elárasztják a villámat a küldemények, s rendezgetés közben teljesen a hatásuk alá kerülök. Az alapüzenet világos: béke és szeretet. De melléktémaként felhangzik a tiltakozás is a mûvészet dehumanizációja ellen, az ellen, hogy a mûvészvilág cárjai diktálják a játékszabályokat politikai vagy gazdasági érdekeiknek megfelelõen.

EIN-HOD, IZRAEL (IV)
A TEKERCS KIBOMLIK

A mûvek létrehozása személyes, gyakran magányos aktus. A különféle médiumokban és anyagokkal dolgozó mûvész azonban, munkája eredményeként, társadalmi tényezõvé válik, akit érzékelnek és értelmeznek. A mail artosok szerencsésebbek mûvésztársaiknál, mert közvetlen kapcsolatban vannak a közönségükkel - alkotás közben sohasem felejtkeznek meg arról a levelezõpartnerrõl, akivel éppen kommunikálnak. A gondolataik, gesztusaik, képeik így egyszerre privát jellegûek és mindenkihez szólók. Ezért lehet a válaszreakció is kellõen konkrét, valós, személyes, érzelemteli - s ezért válhat a folyamat igazi párbeszéddé. A mail art bizonyos értelemben az interaktivitás mûvészete: tekercsként kibomló mondat, amelynek közösen adunk értelmet. A mail art esztétikája az együttmûködésen alapul. A mûvön keresztül a mûvész és levelezõpartnere mintegy pillantást vált egymással - s talán egymás szívébe is lát. Ursalától érkezett a következõ címet viselõ tekercs: "Tízparancsolat - mail artosoknak és szerelmeseknek". Nevetek és egyet értek. 1. A mail artosok és a szerelmesek nem törõdnek vele, ki kezdte. 2. Nem törõdnek vele, ki volt a jobb. 3. Csak egymással törõdnek. 4. Nem ismernek korlátokat. 5. Nem versenyeznek, hogy melyikük a jobb. 6. Nem várnak jutalmat. 7. Senkit sem utasítanak vissza. 8. Nemzetközileg csinálják. 10. Élvezik a levelezést.

EIN-HOD, IZRAEL (V)
A TEKERCS KIBOMLIK

Miközben a katalógusba szánt darabokat válogatom, tudatában vagyok, hogy képtelenség visszaadnom a kiállítás sokszínûségét. Annyi baj legyen. Hozzászoktunk a korlátokhoz. A mûvészet az akadályok kijátszása, a pillanat csodájának felszabadítása. A tekercseket lehetetlen bemutatni a katalógusban. Az egyedi könyvmukák egyedisége vész el, ha reprodukálják õket. Ez a levél nem nem képes visszaadni az általunk közösen teremtett vizuális/verbális világban való kószálás élményét - a könyvtárral egybeépült múzeum látogatói kézbe vehetik, nézegethetik a leveleinket és eltûnõdhetnek rajtuk - de talán közvetíteni tud valamit abból a szellemi energiából és szeretetbõl, ami a ti közös ajándékotokból árad MINDAZOK FELÉ, AKIK LÁTHATJÁK EZT A KIÁLLÍTÁST. A mail art korunk irodalma és mûvészete. Egy õszinte, komoly és szépséges napló.

EIN-HOD, IZRAEL (VI)
A TEKERCS KIBOMLIK

És ezt a naplót ma írják a föld legkülönbözõbb tájain élõ, különbözõ korú és helyzetû mûvészek. Egyetlen közös mûrõl van szó, amelyben a múzsáink iránti elkötelezettségünk, a nõvéreink és fivéreink iránti elkötelezettségünk fejezõdik ki. Nem fellengzõs ez a napló, hanem szívbõl jövõ. Bölcsesség van benne és vágy az igazságra. Boldogsággal tölt el, hogy életre segíthettem a kiállítást. Az egyik nap, amikor valaki megkérdezte, hogyan érzem magam (talán, mert lesírt rólam), azt feleltem, hogy magányos vagyok, hiányzik a családom. "Magányos? Hogyan lehet magányos az, akinek ötszáz levelet küldtek?"- mondta csodálkozva az illetõ. Elnevettem magam. Igaza volt. Nem vagyok egyedül. Bármi terelt is a mail art hálózatba, ezerszeresen kapom vissza, amit adtam: talán a mûvészet misztériuma terelt felétek és e hely felé. Ó, nõvéreim és fivéreim, legyetek továbbra is bátrak és kitartóak, vezessen benneteket a mûvészetetek, s vigasztalódjatok általa, ahogyan én is megvigasztalódtam. Ünnepeljetek. Egyek vagyunk. A szemek tágra nyílnak. A madarak énekelnek. Gyíkok mászkálnak a forró, napsütötte falakon. Köszönet mindenkinek. Sálóm.